Ha el akarjuk kerülni, hogy festés közben a környezetünket is összepiszkítsuk, szükségünk lesz egy festődobozra. Ezt a legegyszerűbb kivitelben két olyan kartondobozból is elkészíthetjük, amilyenekben a másolópgépekhez, nyomtatókhoz használatos papírt árulják. Mindkét doboznak levágjuk a végét és összeragasztjuk őket, hogy szélesebb dobozt kapjunk, mint egy szóló papírdoboz. Ez egy egészen használható összeállítás, bár a használat közben valószínüleg egy kicsit alacsonynak fogjuk találni. Hasonló, de tartósabb dobozt készíthetünk rétegelt lemezből is.
A legnagyobb probléma ezekkel a konstrukciókkal,
hogy a légecset által befújt levegő ki is áramlik belőlük,
mégpedig - mivel más lehetősége nincs - visszafelé, arra, amerre befújtuk.
Mivel a festék ebből a levegőből nem rakódott teljesen le,
befesti a doboz előterét és a ruhánkat is.
Emiatt a valódi profi festődobozok rendelkeznek szellőző
ventillátorral és légszűrővel is.
A ventillátorhoz megfelel az az egyszerű kivitel, amilyeneket a számítógépekben használnak, persze nem a processzor apró, 40x40mm-es méretű szellőzője, nem is a tápegységekben használatos 80x80mm-es, hanem legalább egy-két 120x120mm-es méretűre lesz szükségünk. Esetleg próbálkozhatunk több kisebbel is.
A másik problémát a ventillátor motorja okozhatja. Az egyszerű PC ventillátorokat 12V-os egyenáramú kommutátoros motor hajtja, aminek a keféje üzem közben szikrázik. Ha oldószeres festéket használunk, ennek tűzveszélyes gőze áthalad a ventillátoron, és a kefe szikrái akár robbanást is okozhatnak. Emiatt tanácsos 220V-os motorral működő ventillátort használni, amelyben az indukciós motor forgása nem jár szikrázással. Modern PC-kben kefe nélküli ventillátorokat is találunk, de ezekről természetesen a beépítés előtt biztosra meg kell tudnunk, hogy valóban ilyen típusok-e.
A ventillátorokat úgy kell szerelni, hogy a dobozban egyirányú légmozgást idézzenek elő. Emiatt nem kielégítő, ha a ventillátort egyszerűen a doboz tetejére szereljük, hiszen ilyenkor a festékgőzök helyett a doboz elejéről fog friss levegőt beszívni. A doboz hátára szerelve jobb a légáramlás iránya, csak ekkor azt tapasztalhatjuk, hogy a szűrőn mégiscsak átjutó festékpermet a doboz mögött az asztalra vagy falra rakódik le. A legjobb megoldásnak az látszik, ha a ventillátor a doboz tetején van és alatta egy terelőlemez helyezkedik el, ami csak a doboz hátulsó részéből engedi kiszívni a levegőt.
A ventillátor elé szűrőt kell szerelni. A tapasztalatok szerint a szűrőpapír nem válik be, mert túl kevés levegőt enged át és a ventillátor gyakorlatilag hatástalan lesz. Ideális megoldás a konyhai szagelszívók vattaszerű szűrőanyaga, de ezt minél több rétegben kell berakni, hogy valóban hatásos legyen. Ha a festés során a doboz tetején a ventillátor körül festékpermet-nyomokat találunk, akkor a szűrő nem elég hatásos. Ideális megoldás, ha a szűrőanyagot egy kis kivehető kazettában helyezzük el, így könnyen ki tudjuk cserélni.
A legtöbb légecsetet nem lehet leállítani az asztalra,
rendszerint nincs is semmiféle talpuk.
Ezért a doboz oldalára érdemes egy megfelelő formájú kampót szerelni,
amire a légecsetet felakaszthatjuk, ha valami mást kell a kezünkkel tennünk.
Bármilyen furcsán is hangzik, ezt a kampót gondosan kell megtervezni.
Egyrészt úgy kell a légecsetet megtartania, hogy az ki ne essék
- és a légecsetek súlypontja nem középen van!
A másik probléma a külső keverésű légecsetekkel jelentkezhet:
amikor felrakjuk illetve levesszük a légecsetet a tartóról,
a kampó vége elfordíthatja a kúpos beállítócsavart és meglepetve tapasztalhatjuk,
hogy a légecset sokkal több vagy kevesebb festéket szór, mint annak előtte!
A magam részéről olyan festődobozt készítettem 5mm vastag rétegelt lemezből, amit szét lehet szedni, részben összehajtani, így használaton kívül csak kevés helyet foglal el.
Ez az oldal 2014 január 14.-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János