A két fajta közül az egyszeres működtetésű, külső keverésű légecset az egyszerűbb, olcsóbb szerkezet.
Mint az ábrán is látható, a jól kézben tartható test tetején a nyomógomb csak a levegő beáramlását engedi meg, egy apró szelepet működtet. Ezt nevezzük egyszeres működtetésnek. Innen a levegő a test belsejében halad előre a levegőfúvókáig. A levegő a kis átmérőjű fúvókán nagy sebességgel lép ki és pont a fúvóka előtt pár milliméterrel elhelyezkedő tűsszelepre fúj rá. A fúvóka és a tűsszelep köré felcsavarozott kosár megakadályozza, hogy a kilépő levegő oldalról külső levegőt ragadjon magával, egyben védi a tűsszelepet az esetleges ütődéstől, ha netán leejtjük a légecsetet.
A külső keverésű légecseteknek a festéktartálya mindig a tűsszelep alatt helyezkedik el.
Ez szükségszerű, hiszen a festék útjában nincs csap vagy szelep,
egy esetleges felső tartályból a festék egyszerűen kifolyna!
Az alul lévő tartályból a tűsszelep körül eláramló levegő által keltett
szívó hatás a szifoncsövön át felszívja a festéket.
Innen a festék a szeleptű szárába belefúrt
csatornán keresztül felemelkedik a szabályozókúpig,
itt kilép a tű csatornájából és a tű és a szabályozókúp között
emelkedik a szelepig, ahol elkeveredik a levegővel.
A festés közben a levegő mennyiségét nem tudjuk szabályozni, ezt előre meg kell tennünk a légnyomás beállításával. A festék mennyiségét sem tudjuk menet közben változtatni, ezt a szabályozókúp beljebb- vagy kicsavarásával tehetjük meg. Mivel az egyik kezünkkel a légecset testét tartjuk, a szabályozókúpot csak a másik kezünkkel tudjuk állítani. Mivel ez egy viszonylag lassú folyamat, a szabályozókúpot csak akkor csavarjuk, amikor nem engedünk be levegőt. Tehát a festékmennyiség beállítása egy többszörös próbálgatással járó tevékenység. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a hosszabb festés során a tűsszelep belsejében és a szelep szájánál lerakódik a festék és emiatt időről időre le kell állni a festéssel és újra be kell állítani a szabályozókúpot.
A külső keverésű légecsetek egyik kellemetlen tulajdonsága, hogy a szórás leállítása után gyakran marad egy festékcsepp a tűsszelep szájánál, ami a levegőszelep következő megnyomásakor előrefröcskölődik. Ez ellen nincs védelem, legegyszerűbb, ha megszokjuk, hogy a szórás megindításának a pillanatában sohasem irányítjuk a légecsetet a festendő modell felé.
A külső keverésű légecsetek általában szélesebb festékpermet-kúpot szolgáltatnak, mint a belső keverésűek. Ezt valamennyire csökkenteni lehet a légnyomás növelésével. Ennek viszont határt szab az a jelenség, hogy a nagyobb nyomású levegő apróbb cseppekre porlasztja a festéket és bizonyos nyomás fölött a cseppek annyira kicsik lesznek, hogy nem permet, hanem festékköd keletkezik, ami nem rakódik le jól a modell felületére. Általában el lehet mondani, hogy emiatt a külső keverésű légecsetek nem alkalmasak nagyon apró, részletes minták festésére, bár egy egész modell beszórására kiválóan alkalmasak.
Az egyszeres működtetésű, külső keverésű légecsetek elismert királya a Paashe-H légecset.
Ez egy igen robusztus, nagyon megbízható szerszám.
Profi gazdáját nemegyszer egy életen át elkíséri
és jóllehet ennyi használat során a krómozás itt-ott lekopik róla,
hibátlanul működik tovább is.
A másik ismert típus a Badger 350-as. Ez egy filigránabb kivitelű légecset.
Ezt a típust másolták le a kínai iparosok is és ezeket a kínai légecseteket
viszonylag olcsó áron kaphatjuk meg a bolhapiacokon.
A kínai szerszámnak a teste műanyagból van, mind a tűsszelep testén,
mind pedig a szabályozókúpon durva esztergálás nyomait fedezhetjük fel,
de azért legtöbbször elfogadhatóan működik.
Azt azonban vásárlás előtt próbáljuk megnézni,
hogy a szabályozókúp vége szabályos-e,
azaz a furat valóban a kúp közepén van-e.
Azt is nézzük meg egyúttal, hogy a tű a kúp furatának a közepén kandikál-e ki.
Ha nem szabályos a kúp és a tű, a légecset féloldalasan fog fújni!
Sajnos mindezeket nem könnyű ellenőrizni, mert a légecseteket gyakran lezárt csomagolásban árulják.
Ez az oldal 2015 január 16.-án lett utóljára megváltoztatva
© Erő János