Ez az első 3-fázisú mozdony, amit Ganz az olasz Valtellina
vonal számára gyártott.
A fenti régi fényképen látható mozdony ma,
a milánói "Leonardo da Vinci Műszaki Múzeum"
mozdonytermében 1996 nyarán.
Az olasz nyelvű leírás szépen részletezi a magyar
részvételt a projektben, a mozdonyon azonban nincs gyári tábla.
Talán már az első világháború alatt leszerelték.
A 3-fázisú villamos motorkocsi, amit Ganz a Valtellina vonal számára gyártott.
A híres "Cinquanta", E555, amit Kandó még 1905 -ben Budapesten,
de már mint az olasz "Italian Westinghouse Locomotive Company"
alkalmazottja tervezett.
Egy "Cinquanta" ma a milánói "Leonardo da Vinci Műszaki
Múzeum" mozdonytermében 1996 nyarán.
Ennek a mozdonynak az ismertető tábláján már nincs
egy szó sem a magyar közreműködésről.
A "Trenta" személyvonati mozdony, amit Kandó olaszországi
évei alatt fejlesztett ki. Ebből is van egy példány a milánói múzeumban.
Az első fázisváltós próbamozdony.
A második fázisváltós próbamozdony, amit az elsőből építettek át.
A fázisváltó.
A MÁV V40,016 Kandó mozdonya, ami a Keleti
pályaudvarnál volt kiállítva hosszú ideig.
A fénykép 1989 tavaszán készült.
A V60,003-as tehervonati mozdony, ami a Bécsi úton,
a Kandó Főiskola udvarán állt.
A fénykép 1989 nyarán készült.
A Kandó mozdony rudazatos hajtása. Jól látható a Kandó-háromszög.
A mozdony eleje.
A vezetőállás alatt látható a segéd-féklevegő tartály.
A másik oldal a főlégtartállyal.
Jól látható az ablakon keresztül a főmotor is.
A fázisváltó felőli mozdonyfront. Amikor a
létrát lehajtották, a tetőn egy kis emeltyű
földelte a nagyfeszültségű hálózatot.
A fázisváltó felőli mozdonyfront.
Kezdetben a lámpák nem voltak a frontlemezbe beépítve,
hanem csak a lámpatartókra feltűzve.
A kürt, ami jól láthatóan kilóg középen a tetőből,
szintén későbbi szerelvény.
A gyártáskor a Kandó mozdonyok síppal voltak felszerelve.
Az előtét tengely felőli mozdonyfront.
A főlégtartályt igen nehéz volt modellezni.
A szoknya alatt. A fazék a légtartály mögött, az a fékhenger.
A másik mozdonyvég a lépcsővel.
Ugyanaz a rész a szoknya alatt.
Jól látható a rudazattal együtt forgó olajozó rendszer.
A tető oldalnézetben.
A tető másik oldala.
Itt látható a földelő kapcsoló, amit a létra mozgat.
A tető másik vége.
A "kémény" az áramszedő mellett az elektrolitos gyorsító
ellenállásból felszálló gőzt vezette ki.
A tető felülről. Jól látható a fázisváltó saját hűtőventillátora.
A tető a fázisváltó felőli végén.
A legvégén lévő kapcsolót a
vezetőfülkéből lehetett működtetni.
A vezetőfülke belseje.
Minden kisebb alkatrészt szép sárgaréz öntvényből készítettek.
A MÁV
V44,001 "Radony" ami a háború alatt lett kész és ment is tönkre.
Kérdés, hogy hol tudták volna később használni,
miután a tengelynyomása 22t volt,
erre alkalmas pálya viszont még a háború előtt sem létezett
(a próbameneteket külön engedéllyel tartották) -
utána is csak jóval később.
A MÁV V55, "BoCo". Ez volt a fázisváltós gépek utolsó képviselője.
A kép 1998 decemberében készült a Kőbányai úton.
Vissza a Kezdő Oldalra
Ez az oldal 2000 október 20.-án lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János