|
|
A kocsi alváza a szokásos módon készült. A rovátkoltra maratott alaplap méretre lett vágva és reszelve. Erre ráforrasztásra kerültek a hossztartók, az ütközgerendák, majd a kereszttartók és a csapágyvezeték. A lépcsők tartóit pontosan egyforma magasságban kell behajlítani, különben ferdék lesznek a lépcsőlapok. Erre alkalmas a hajlító sablon. |
|
A központi gáz-elosztó szerelvény igen apró. A gázcsapok egymástól 1-1 milliméterre vannak, 6 db. egy sorban. Az összeforrasztás egy kifúrt epoxi-lemezen történt. Amíg az egyik végét melegíti a forrasztó páka, a másik végét egy csipesszel odaszorított, nedves vatta hűti, megvédve a széteséstől. |
|
A kész alváz. Ezen már a tartályok és a feszítő rudak kivételével minden rajta van. |
|
Az alváz hátulról. Jól látható a feszítők 4-4 rögzítője. A feszítő rudakat csak a tartályok felrakása után lehet behelyezni, mert ferdén mennek fel a tartályok rácsához. |
|
Az alváz oldalnézetben. A két vízszintes rúd a központi gáz-elosztó szerelvényt tartja. Az összeszerelés során át kell dugni őket a tartály rácsokon található furatokon. |
|
Az alváz alulnézetben. Ezek a gáztartály kocsik csak kézifékkel rendelkeztek, nincsenek rajtuk a légfék alkatrészei. |
|
A gáztartályok hátsó végén található a leeresztő szerelvény. A belőle kivezető csöveknek egyforma hosszúaknak kell lenni, mind a 24-nek. Ezért egy sablon készült, ami a kivezető csöveket a beforrasztáshoz azonos távolságban tartja. |
|
A tartályok a tartórácsokkal együtt egy közös szerelvényt alkotnak, amelyet egyben lehet felrakni az alvázra. Fontos volt, hogy az összeszerelése ne az alvázon történjen, mert ez könnyen az alváz alkatrészeinek a deformálásával járhatott volna. Így egy további sablon készült, ami az egész alváz felső felületét adja a tartály szerelvény számára. Később ezen történt a tartályok festése is. |
|
A gáztartályok tartórácsai meglehetősen bonyolult formájú alkatrészek. Először 3D nyomtatással készíttettem el őket, de két különböző alapanyag is csütörtököt mondott. A rácsok használhatatlan formára megvetemedtek, elgörbültek. Az eredmény jól mutatja ennek a technológiának a korlátait. |
|
A rácsok végül is vegyi maratással készültek, alpakkából. Mivel kb. 1mm vastag alkatrészre volt szükség, ilyet pedig nem lehet megfelelő pontossággal kimaratni, két darab 0,5mm-es lemezből készültek és lapjával össze lettek forrasztva. Fönt a kimaratott lemez, alatta a kivágott rácsok és kifúrt záró szalagok láthatók, jobb oldalon az összeforrasztott rács. |
|
A tartályok vége gömbölyű. A legegyszerűbb eljárás ezeknek az előállításához az volt, hogy kis, gömbölyű sapkák készültek 3D nyomtatással, amik be lettek ragasztva a tartály kifúrt rúdjainak a végébe. |
|
A kész gáztartály kocsi, befestés előtt. |
|
A kocsi hátulról. Az ütköző tányérok még nincsenek berakva, mert a festés beragasztaná őket az ütköző hüvelyébe. |
|
A kocsi oldalnézete. A tartályok között lehet látni a ferde feszítő rudakat. |
|
A gáztartály kocsi, ahogy a vasutasok látják. |
|
A gáztartályok kétszer lettek befestve. Először egyesével, hogy mindenhova kerüljön festék. A rácsba szerelve a tartályok egymást takarták volna ki. Majd az egész szerelvényt együtt, amivel az összszerelés során megkarcolódott, első festék réteget lehetett kijavítani. Itt az a tartórács látható, amibe a tartályokat be lehetett tűzni a festéshez. Enélkül külön kellett volna festeni az egyik oldalukat, majd a száradás után a másikat. |
|
A nagy katasztrófa. Egy ideje a festett modelleket még egyszer átfújom Vallejo színtelen, uretán lakkal. Ez megvédi a festést a használattal járó fogdosás nyomaitól. Arra viszont nem számítottam, hogy az aluminium festékre az uretán lakk egyáltalán nem tapad! Egy helyen megsérült és ezután az egész lakkréteget, mint egy bőrt le lehetett húzni a kocsi tetejéről! Másodszorra Gunze színtelen lakkal fújtam be. |
Előre a kész gáztartály kocsi modell képeihez
Ez az oldal 2024 március 25.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János