Fényképek a kész 326-os modellről
Az első modell
Az első kép az elkészült első modellről.
Aki alaposabban meg akarja szemlélni, találhat
egy igen nagy (82kB) képet
is róla.
Ugyanaz a kép barna háttérrel. Érdekes megfigyelni, hogy a színes
fényképezés technológiája miatt a mozdony színe is másnak látszik,
pedig ugyanazzal a fényképezőgéppel, ugyanolyan
megvilágítással és ugyanarra a filmre készült.
Aki alaposabban meg akarja szemlélni, találhat
egy igen nagy (66kB)
képet is róla.
Az első kész modell profilból. Aki alaposabban meg akarja
szemlélni, találhat
egy igen nagy (97kB) képet is róla.
Szerintem hasonlít az
eredetire.
A modell másik oldala. Aki alaposabban meg akarja szemlélni, találhat
egy igen nagy (63kB)
képet is róla.
A modell profilból. Ezen a képen elég feltűnő, hogy a szerkocsin a
fék-vonórudak kissé mélyen helyezkednek el. Kb.
1mm-rel magasabban kellene lenniük. Aki alaposabban meg akarja
szemlélni, találhat
egy igen nagy (90kB) képet is róla.
A mozdony szemből. A fénykép leleplez egész apró egyenetlenségeket is.
A mozdony félig hátulról. Az állókazánon
jól látszanak a kezelőszervek.
A mozdony hátulról. A szén fölött be lehet nézni a "konyhába".
A második modell
A második modell, ami 2002 augusztusában készült el.
Ez egy újabb építésű 326-os, hosszú, "amerikai"
füstszekrénnyel és sima gőzdómmal, valamint homokdómmal.
Ez egy Westinghouse légsűrítővel is fel van szerelve,
a hozzá tartozó légtartályokkal a járólapon és a légvezetékekkel.
A második modell másik oldala. Ennek a modellnek a szerkocsiján a
fékrudazat kissé magasabban van, mint az előzőn,
bár talán még mindig nem elég magasan.
A második modell oldalnézete.
Egy közelebbi kép. Sajnos a csillogás miatt a
fényképen a réztáblák feliratai nem olvashatóak De
egy másik képen
ez is látszik.
A modell másik oldala. A szerkocsi részletesebben lett kidolgozva.
A csapágyfedelek maratott lemezkék és a fotoeljárás következményeképpen
a szegecspántokon jól kivehetők az egyes szegecsek.
A másik oldal közelről.
A modell olyan szemszögből, ahogy az ember az igazi mozdonyt is láthatta.
A sín nem volt ennyire görbe, ezt a torzítást a fényképezőgép objektívje okozza.
A második modell félig hátulról. A szén a szerkocsiban
valamivel durvábbra lett őrölve, mint az első modellen volt.
A modell elölről.
A régi és az új modell együtt
A "cég reklámja". Itt már készen vannak a modellek, nem úgy,
mint a korai fényképen.
A két modell az "állomáson". A 2002-es MAVOE versenyre mind a két
modellt elküldtem, nehogy azt higgyék, a második az elsőből készült!
Az "állomás" oldalról.
A két modell félig hátulról. Egy
részletfényképen
kinagyítva lehet a "konyhákba" benézni. Nem egészen egyformák!
Fényképek a 326-os modellek
építéséről
Az első mozdony, még festés nélkül.
Hiányoznak még a szerkocsiról a szegecs-csíkok
és a kerékcsapágy fedelek is.
A mozdony egy másik látószögből. A szerkocsi
tetejére egy "halom szén" kerül, aminek a magját
ólomból kell kiönteni.
A mozdony a szokásos látószögből. A
konstrukció szerint min. 550mm-es sugarú íven tud majd
járni, különben a kerekek befeszülnek a külső
keret közé.
A két mozdony együtt - de szerkocsi nélkül, hogy
jobban lehessen a részleteket látni. A jobboldali modellezi
az öregebb változatot, a baloldali az újabbat. Nehéz
elhinni a képet látván, hogy a baloldali csupán
2mm-rel hosszabb a másiknál. A kémény ferdesége
nem szándékos. A modellen alig tűnt fel, de a
fénykép leleplezi az ilyen apróságokat is.
A baloldali modell még kevésbé kész. Hiányzik
róla a gőzvezeték takaró, a fogózkodó
rúd, a tápvíz cső és szelep, valamint a
síp. Mivel ezen légsűrítő is van, annak
is kell csövezés valamint légtartály. A másik
modellen gyakorlatilag minden rajta van, de ez is még hornyolt rudazatot
kap..
A szerkocsi külső kerete, közvetlen azután, hogy ki
lett fúrva a CNC
fúrógéppel. A kinagyított képen jól
látszanak a szegecsek számára készült 0,4mm-es
lyukak. Ezek után a nagyobb nyílásokat és a
kúlső körvonalat ki kell vágni
műszerész
lombfűrésszel. A végén pedig méretre
kell reszelni és beragasztani a 0,4mm-es drótdarabokat a szegecsek
lyukjaiba.
A mozdony főkeret oldallapjai.A fölső kettő még
csak a CNC
fúrógéppel lett kifúrva és a
nyílások vannak kifűrészelve, míg az alsó
kettő már készre van reszelve.
A rudazat első változata. Először a lyukak lettek
kifúrva CNC
fúrógéppel, ezáltal a lyuktávolság
nagyon pontos lett. Utána lettek kifűrészelve, majd
méretre reszelve. Sajnos egy új készletet is kell
ebből készíteni, mert ezekben itt nincs hosszanti horony,
ami tipikus volt a 326-oson. A korábbi mozdonyok, 335, 341 sorozatok
rudazata nem volt hornyolt. Az új készlet nem rézből,
hanem alpakkából (újezüst) készült,
így nem kell majd festeni.
Az új rudazat készítése. Elször a hornyok
lettek bemarva a CNC
fúrógéppel, majd a furatok befúrva. A képen
a körvonalak már be vannak jelölve, csak ki kell a rudakat
fűrészelni és méretre reszelni.
A második modell mozdonyán a jobb áramfelvétel
érdekében az áramszedők nem a kerékre,
hanem a csőtengelyre szigetelten ráhúzott hornyolt alpakka
gyűrűkre nyomódnak rá.
A hengerblokkok. A dugattyúhenger blokkok kívűlről,
a tolattyúblokkok belülről vannak a főkeretre csavarozva.
A kerek lyuk a tolattyúszekrény belső oldalán
a felerősítő csavar számára lett kifúrva,
az összeszerelt mozdonyon nem látszik.
A keresztfejek a keresztfej vezetékkel. A legvégére
a kereszttartó csak ideiglenesen van odaforrasztva, hogy a keresztfej
vezeték párhuzamos maradjon, amikor be lesz forrasztva a
"bőgőbe". Utána ez a kereszttartó le lesz vágva
és a keresztfej-vezeték vége le lesz csiszolva. Sajnos
beforrasztás után a keresztfej "bennszülött", nem
lehet többé kivenni a keresztfej vezetékből.
A kémény és a második modell dómja. Ezek
az alkatrészek esztergán készültek és M2-es
csavarral vannak a kazánra erősítve.
Az állókazán. Jó bonyolult formája van,
8 darabból lett összeforrasztva. Nincs alja, hogy a belsejéhez
hozzá lehessen férni és egy csavar erősíti
a hosszkazánhoz. A tetején a lyukas lemez a mozdonysátor
felerősítésére szolgál.
A második mozdony füstszekrénye. Ezen a hosszkazán
keresztülmegy. Az első mozdonyon a hosszkazán a
füstszekrényben végződik, így a
füstszekrény előlről zárt.
A második modell szerelt kazánja a
kazánszerelvényekkel.
Az összeforrasztott főkeret a felcsavarozott hengerblokkokkal.
A jobb oldali homokláda hiányzik, mert ezt csak a kazán
beillesztése után lehet felerősíteni.
A mozdonysátor padlója a ráforrasztott lépcsővel
és injektorral.
A második modell mozdonysátra. Két darabból
áll, amelyeket két oldalról lehet az
állókazán két oldalára illeszteni, majd
arra rácsavarozni.
A második modell kazánjának és
mozdonysátrának alkatrészei.
Az első modell kazánja (a második dómjával)
a főkeretre szerelve.
Az első modell (a második dómjával)
összeszerelve, de még futómű nélkül.
Az állókazán hátsó fala a
szerelvényekkel. A padló alatt hátrafelé
kiálló lemez a szerkocsi kapcsolására szolgál.
Egy másik kép hátulról. Itt sajnos hiányzik
a mozdonysátron belül elhelyezett biztonsági szelep ami
a másik képen félig eltakartan látható.
A gőzdóm meg sajnos ferdén van felcsavarozva. Az ilyen
kellemetlenségek szabad szemmel csak alapos vizsgálat során
észlelhetők, de egy fénykép
könyörtelenül leleplezi őket.
A szerkocsi hajtás. A lendkerék el lett távolítva
a jobb láthatóság kedvéért. A motor egy
viszonylag nagy áttétellel hajt egy hosszanti tengelyt, amire
két csiga van szerelve. A csigák az első és harmadik
kereket hajtják. A középső kerék szabadon
fut, de rugózni tud és résztvesz az áram
felvételében. A két szürke test a motor két
oldalán két ólomsúly. A motor tetejére
is egy ólomsúly kerül, aminek egy halom szén
formája van.
A motor tetejére kerülő ólomsúly öntése.
Először egy minta készült fából,
ami egy halom szén formáját mutatta.
Erről gipszből negatív öntőformák készültek.
Ezeket ki kellett sütni, nehogy víz maradjon
bennük az ólomöntés idejére, a felszabaduló
gőztől ugyanis szétfröcskölhet a folyékony ólom.
Az ólmot egy merőkanálban lehetett a
kempingfőzőn megolvasztani és a formába önteni.
Semmiképpen sem szabad zárt helyiségben ólmot
önteni, mert az ólomoxid, ami felszabadul,
lerakódhat a falakra, és az éveken át való
belélegzése lassú ólommérgezést okozhat.
A kész ólomöntvény. Sajnos egy kicsit vastag lett,
ezért alul a motor konturját ki kellett vágni úgy, hogy a
CNC fúrógépet
marógépnek használtam. Ennek a súlynak a tetejére valódi szén kerül.
Itt látható két rézlemez a PnP-Bluefóliából
rávasalt maratási maszkkal, amelyek a 326-os alkatrészeihez készültek.
Az eljárás nem szigorúan vett "fotomaratás",
mert nem került sor fotózásra. A mintát
lézernyomtatóval kell a speciális fóliára
nyomtatni, amit aztán a rányomtatott mintával együtt
lehet a rézlemezre felvasalni. A fólia csak ott ragad
arézfelületre, ahol a nyomtató rányomtatott.
Ennyi PnP fóliát sikerült tönkretenni,
amíg használható minőségben elkészültek
a maratott rézalkatrészek. Erre mondják azt: "Sok undok
békát kell megcsókolni, míg rálelsz az elvarázsolt királyfira".
A második modell ablakkeretei és szegecspántjai már
valódi fotomaratással készültek.
A minőségbeli különbség szembeötlő.
Előre a 326-os modell építési oldalra
Vissza a Képmenü Oldalra
Vissza a Kezdő Oldalra
Ez az oldal 2002 augusztus 31.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János