Lovas postakocsi

Eredeti és modell

Bevezetés

A lovas postakocsi ötlete két forrásra vezethető vissza. Egyrészt a szekérhez utólag készített lovakból maradt két tartalék példány. Másrészt korábban olvastam a lovas postakocsikról egy kimerítő cikket. Ez adta a kézenfekvő ötletet a modellezéshez. A cikkben korabeli rajzok is voltak. Jóllehet ezek nem műszaki rajzok, inkább a "jellegrajz" kategóriába esnek, a tervezéshez jó alapot nyújtanak.

A posta régen számos kocsit használt. Budapesten, elsősorban a Belvárosban már a 2. Világháború előtt is elterjedtek a motoros járművek. A külvárosokban azonban csak az 1950-es években szorították ki a lovaskocsikat. A vidéki városokban még tovább tartott ez a folyamat. Tehát az általam modellezett, 1930-as években a postai fogatolt járművek mindennaposak voltak.

A postakocsiknak több fajtája is volt attól függően, hogy mire alkalmazták őket. Levél szállításra és gyűjtésre kisebb kocsik szolgáltak. Csomagok kiszállítására nagyobbak, a legnagyobbak pedig a posta állomások között szállitották a csomagokat. A kisebbeket egy ló húzta, csak a legnagyobbak voltak kétfogatúak. Én egy közepes méretű, ún. "kis kariol" kocsi modellezésére vállalkoztam.

Tervezés

A tervezéshez a korábban említett rajzokon kívül képek segítettek. Kettő a Postamúzeumban látható replikát és egy modellt ábrázolja, ezek szemmel láthatóan egy korai, az 2. Világháború előtti kivitelt mutatnak. Előkerültek fényképek a Fortepanról is, de ezeken a későbbi megjelenést lehet felismerni. Az 1950-es években a kocsik már lepusztult állapotban voltak, a festékük lekopott, a vasalatok meggörbültek. De a legérdekesebb, hogy a korábbi pántolt, lakkozott kocsioldalak helyett a kocsiszekrény függőleges lécezéssel volt bevonva. A koronás címert természetesen eltávolították róluk.

A rajzok méreteket is tartalmaztak, ezek alapján egy CAD rajz készült a modellről. A rajzon nem jól kivehető részleteket a fényképek alapján lehetett a tervbe belerakni.

A modellt alpakka lemezből forrasztottam össze, az alkatrészek zömét vegyi maratással készítettem. Ezekhez maratófilm készült. Külön a "doboz" oldalaihoz és az alváz alkatrészeihez. A kocsi alja és teteje sima lemez, ezekhez nem kellett maratófilmet készíteni. A kerekek filmje már a korábbi szekér modellhez rendelkezésre állt. A kocsi alvázán összesen 7 laprugó található, szerencsére mind azonos méretű. Sajnos ez a méret nem azonos egyik vasúti kocsi rugójának a méretével sem. Így új filmet kellett hozzájuk tervezni. Emellett a vasúti kocsik rugója 7-7 lemezből áll (a modelleken!), ez a postakocsin túl vastagnak bizonyult. Így a postakocsi rugók maratási filmje csak 5-5 rugólemezt tartalmazott.

Építés

Az építés a maratással kezdődött. Az oldalfalak és az alváz alkatrészei 0,25mm vastag alpakka lemezből készültek, a rugók 0,2mm vastag réz lemezből. Az alváz elemei duplán lettek kimaratva, utána egymásra lettek forrasztva, így 0,5mm vastagok lettek. Az oldalfalak megmaradtak szimpla vastagságban. A felépítmény alja 0,4mm-es alpakka lemezből lett kivágva és méretre reszelve. Furatokat kapott a hátsó rugók és az első tengely csapjának a helyére. Az oldalfalakba felül 0,3mm átmérőjű furatok kerültek a felső rács tartórúdjai számára. Ezután az alaplemez és az oldallemezek - beleértve az első és a hátsó homloklemezeket - össze lettek forrasztva. A tető egyelőre nem került rá, mert előtte a rácsot el kellett készíteni. A tető csak a rács után következhetett, mert a rács tartókat belülről kellett beforrasztani és felrakott tetővel nem lehet hozzáférni a kocsi belsejéhez. Ugyanez érvényes a futóműre is, annak is belülről lettek beforrasztva a tartó tüskéi.

Ehhez a futóművet össze kellett állítani, a laprugókat összeforrasztani. A kocsi tengelyei 1mm átmérőjű réz csőből készültek. Az első futómű külön készült el, az úgyis kormányozható és külön kell befesteni.

A felső rácshoz 0,3mm átmérőjű alpakka huzalból ki lettek vágva és be lettek hajlítva a függőleges tartók. Annak érdekében, hogy pontosan egyforma hosszúak legyenek, egy sablon mellett lettek méretre vágva. Belülről lettek beforrasztva. A rács vízszintes rúdjai szintén 0,3mm átmérőjű alpakka huzalból készültek, egyszerűen rá lettek forrasztva a függőleges tartókra. Miután mindez megvolt, a tetőt is fel lehetett forrasztani.

A kocsi elején a kocsis postás helye van. Ez is egy kis doboz, amit 0,25mm vastag alpakka lapokból lehetett összeforrasztani. Ugyanígy készült el a lábtartó is.

A legutolsó apró részletek a kézifék alkatrészei voltak. A fék karja vékonyra reszelt és csiszolt alpakka lemezből van. A kerekek előtt látható fékpofák és az azokat tartó, hajlított függesztők szintén alpakkából vannak.

Festés

Az rögtön világos volt, hogy a postakocsi zöld lesz. Azt is elhatároztam, hogy a múzeumban látható csíkozást elhagyom. Biztos vagyok abban, hogy ez csak a gyártás után volt látható, az üzem során, amikor átfestésre került sor, akkor elhagyták ezt a munkaigényes műveletet. A Világháború utáni képeken nyoma sincs.

Így is gondot okozott a zöld árnyalat megtalálása. A mostani "posta-zöldet" kissé erősnek találtam, így egy halványabb árnyalat mellett döntöttem. Sajnos az első Gunze festék viszont túlságosan barnás zöld lett és ezen az sem segített, hogy megpróbáltam sárgával és kékkel feljavítani. A második festék valamivel jobb lett.

Az egész modell be lett fújva zölddel, persze az alja csak annyira, amennyi festék odaszóródott. A kiszedett kerekek is zöldek lettek. Ezután következett a maszkolás. Az egész kocsiszekrény be lett burkolva egy kivágott papír takaróval, csak a felső rács és a kocsi alja lógott ki alóla. Így lett lefújva feketével. Az első tengely és felfüggesztése, valamint a fék alkatrészei külön kapták meg a fekete színt.

A maszk leszedése után kiderült, hogy a fekete kicsit beszóródott a kocsi oldalára is. Ezért az alja és a rács kitakarásával ez újra le lett fújva zöldre.

A zöldre festett kerekeket a tengelyüknél fogva be lehetett erősíteni egy fúrógép tokmányába. A fúrógép lassú forgatása közben egy fekete festékbe mártott, vékony ecsettel a kerék peremét feketére lehetett festeni.

A legvégén be lettek ragasztva a kerekek a tengelybe - persze forogni is tudnak, valamint a fék alkatrészei a nekik készített furatokba. Az első tengely szerelvényei rá lettek tűzve a tüskére. a tüske vége pedig el lett lapítva. Így nem tud lejönni róla a szerelvény.

Az utolsó művelet a felszerszámozott ló illesztése volt. Mivel az egy lovas kocsin két rúd van, a lónak mind a két oldalába lyukat kellett fúrni. Azért, hogy a ló illesztése a rudakhoz ne legyen túl merev, egy-egy vékony, U-alakú réz szalag fogja a lovat a két rúdhoz. Ez elég jól hajlítható, a lovat a kocsi elé, vízszintesre lehetett beigazítani.

A postakocsi modell képei

Vissza a Modell Oldalra

Vissza a Kezdő Oldalra