Az M41 modell átépítése

A forgóvázak

A forgóvázak két oldallapból és négy távtartóból állnak. Az oldallapokba a CNC fúróval furatokat kellett készíteni, nemcsak oda, ahova később egy kerek lyuk került, hanem az összes kivágás sarkába is. Ezeket aztán műszerész lombfűrésszel lehetett kivágni és tűreszelővel méretre reszelni. A tengelyek furatát alulról ki kellett nyitni, hogy a kerékpárokat az összeszerelés után is ki lehessen venni. Ez pontos munkát igényelt, mert a tengelyfuratok helye igen pontos kell, hogy legyen, és a CNC fúrógép által elkészített furatokat nem szabadarrébb reszelni.

A távtartók 5x5mm-es négyszögletes rézrúdból készültek. Mindegyik pontosan 10mm hosszúra lett leesztergálva és a végükbe középen egy-egy M2-es menetes zsákfurat került. A felső távtartókban keresztben furat van a motortengely számára. Az alsó távtartókban egy-egy 2mm átmérőjű 4mm mély zsákfurat van, aminek az aljára egy 2mm-es csapágygolyó került, ami a csigatengely hosszirányú terhelését veszi fel. A hátsó zsákfurat azonban részben nyitott, itt helyezkedik el a beállító csavar, amivel a golyókat pontosan a csigatengely hosszára lehet beállítani. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy ez a megoldás fölösleges, egy kis játék a csigatengelyen nem sok vizet zavar. Az alsó távtartóknak egy L-profil lett az aljukra forrrasztva. Ebben van a menetes furat, ami a fenéklemez felerősítő csavarjait veszi fel, a profil kivágása pedig arra szolgál, hogy az eredeti Fuggerth mozdonyról leoperált műanyag forgóvázkeret-utánzatokat tartja.

A forgóvázak összeszerelése nem egészen egyszerű. A csigatengely megadja a két alsó távtartó közötti távolságot, a forgóvázkeret-utánzatok viszont felülről korlátozzák ezt a távolságot. Emiatt a műanyagot kissé meg kell hajlítani az összeszereléshez. A kerékáramszedők bronzlemezből vannak hajlítva és a forgóváz oldallapjait tartó csavarok alá vannak beerősítve. Csak az egyik oldal van leszigetelve, a váz a másik oldal pólusán van.

A vonóhoroggal több baj volt. Az eredetieket nem lehetett használni, mert azokat csak az eredeti Fuggerth forgóvázhoz lehetett felerősíteni. Ezért rézből új horgokat készítettem, amiket a forgóváz fenéklemez csavarjai tartanak. A horgok azonban csak kívülről mennek át a mozdonyszekrényre ragasztott hótoló kivágásán, így azokat a modell összeszerelésének a végén lehet csak felcsavarozni. Annak érdekében, hogy a vonóhorog ne okozhasson rövidzárlatot, a nyele le van szigetelve a forgóváztól egy apró nyomtatott áramköri lapka segítségével.

A motor és a lendkerekek

A motor egy 22mm külső átmérőjű 3 pólusú zárt házú kerek motor, amit egy maradék-kiárusításon vettem. Nagyon egyenletes futása volt, de tengelyvége csak az egyik oldalon. Amikor a tengelyt ki akartam tolni a forgórészből, a lecsúszó szerszám alaposan felsértette a tekercset. Ezért újra kellett tekercselni. Mielőtt a tekercseléshez kezdtem, a forgórész lemezeit egymáshoz képest csigavonalban elforgattam, ami még egyenletesebb futást eredményez. Sajnos megfelelő szerszámok híján nem lehetett a forgórészt dinamikusan is kiegyensúlyozni, ezért a motor enyhén vibrál. A lendkerekekkel együtt, na meg, mivel a motor szilárdan van beerősítve a váz keretlemezei közé, a mozdony futás közben csörgő hangot ad.

A lendkerekek sárgarézből lettek kiesztergálva és epoxival vannak a motortengelyre felerősítve.

A kardántengelyek

A kardántengelyeknek két különböző típusú kardáncsukló van a végükön.

A motoroldali csukló hasonló azokhoz, amilyeneket a gyári modelleken is láthatunk. A motortengelyre egy serleg alakú hüvely van felszerelve, aminek a palástján egyenletesen négy hosszanti bevágás található. A kardántengelyen pedig egy gömbölyűre esztergált csap, ami pontosan illeszkedik a hüvely furatába. Ebbe a csapba keresztben négy 1,2mm-es acéltüske lett beerősítve, amelyek a hüvely réseibe illeszkednek, és a forgási mozgást átveszik. A csap a gömbölyű kialakítása folytán kismértékű elhajlást megenged. Mind a csap, mind a hüvely esztergán készült rézből.

A forgóváz oldalán található kardáncsuklók bonyolultabb kialakításúak, mert itt az elhajlás mértéke nagyobb kell, hogy legyen. Ez itt egy valódi kardáncsukló, de a belül elhelyezkedő kardánkereszt helyett egy külső gyűrű alkotja az elforduló elemet. Ehhez az ötletet az adta, amikor egy fényképet láttam egy amerikai "Shay" kardántengelyes gőzmozdonyról. Nos, ezeknek hasonló kardáncsuklójuk volt, nem belső kereszttel, hanem helyette egy kívül elhelyezkedő gyűrűvel. Azért is látszott ez az M41 modell számára megfelelőbb megoldásnak, mert egy gyűrűt sokkal könnyebb kiesztergálni a megfelelő pontossággal, mint egy keresztet pontosan elkészíteni. A gyűrűbe a palástja felől 4 db. 1mm átmérőjű furat került. A tengelyekre pedig egy-egy, egymáshoz képest 90 fokban elfordított Y-formájú elem. Ez úgy készült, hogy egy tölcsér formájú rézalkatrész készült esztergán. Ennek a pálástja át lett fúrve keresztbe, majd a furatok körül elhelyezkedő anyag kivételével a tölcsér többi része le lett reszelve (lásd az ábrát). A két Y-elem, meg a gyűrű rövid 1mm átmérőjű szegekkel lett kardáncsuklóvá összeerősítve. A szegek feje alá egy apró csepp pillanatragasztó került, hogy ki ne essenek. A gyűrű és az Y-elem között a szegen egy alátét van, ami egyrészt a súrlódást csökkenti, másrészt megakadályozza, hogy az Y-elemek lötyögjenek a gyűrűben.

A Motor Felerősítése

A motort a két végén elhelyezkedő függőleges lemez erősíti a kerethez. Nincs odacsavarozva, mert a lemezek a keretbe való beerősítésük után amúgyis összeszorítják a motort kétfelől. Sajnos ezzel a meglehetősen szilárd felerősítéssel a motor az összes rezgést közvet;enül átadja a keretnek, az pedig a műanyag háznak. Emiatt az elrendezés eléggé zajos.

A motortartó lemezek alja vízszintesre van hajlítva és ezen a részen két-két M1,6-os menetes furat található. Ezek szolgálnak a tank felerősítésére.

A Tank

Mint már említettük a tervezési fejezetben, a Fuggerth modell eredeti tankját nem használtuk fel a módosításhoz. Ennek mind a formája, mind pedig a méretei hibásak, ezenkívül a tank az eredeti műanyag vázöntvény része volt, amit nem lehetett az átalakítás után felhasználni. Ezért egy új tank készült 0,2mm-es rézlemezből. Az oldalai és a feneke egy darabból lett meghajlítva, a két vége pedig méretre szabás után fel lett forrasztva. Annak érdekében, hogy a hajlítás eléggé sarkos legyen, a hajlítási vonalak erősen be lettek karcolva. A tank oldalán az akkumulátordobozok fedele egy különálló rézlemez, ami rá lett ragasztva a tankra. A fedeleken jól látható szellőzőnyílások modellezése nehéz feladat volt. Ezek ugyanis 2 sorban elhelyezkedő 3-3 félig befedett nyílásból állnak, amelyek egyenletesen helyezkednek el és a két sor párhuzamos. Végülis, több próbálkozás után a legjobb eredményt az adta, hogy a nyílásfedelek egyenes 0,5mm-es drótból lettek ráforrasztva az akkumulátorfedélre és a felforrasztott huzalokat mini csiszolókoronggal három felé lehetett vágni úgy, hogy a vágás az alaplemezt ne sértse meg.

A tank betöltőnyílásai 2mm-es rézrúdból készültek esztergán. A tank felső élén vágott nyílásba kerültek beragasztásra.

A tank aljára annyi ólom került, amennyi csak a motor alatt elfért.

Festés és próbajáratás

Csak a tank lett befújva szürkére. A műanyag házat úgy hagytam, ahogy gyárilag be volt festve.

A bejáratás viszonylag könnyű volt. A mozdony jól futott rögtön az elejétől fogva. A hajtóművet műszerész-zsírral jól megtöltöttem. Sajnos ez a mozdony hangján nem sokat változtatott. Nem segített a ház belsejébe ragasztott műanyaghab réteg sem. A modellnek jó hangos, "csörgős" hangja van. .

Néhány év rendszertelen használat után az egyik 16 fogú fogaskerék kettétört. Szerencsére találtam egy hasonlót, de ez nem volt egyszerű feladat.

Vissza az M41-es modell átépítés fő oldalára