A V40 "Kandó" mozdony modell építése

7. rész

Bejáratás

A mozdony futópróbákon vett részt rögtön a futómű összeszerelésétől kezdve, és ezek ismétlődtek minden változtatás után. Egy Faulhaber motor is kipróbálásra került rajta, de ez igen rossz ötlet volt. A futómű ekkor még akadozott, és ez kishíján a Faulhaber életébe került - egy ilyen motor egy kisebb vagyonba kerül, és egyetlen kellemetlen tulajdonsága az, hogy a vasmentes forgórészének igen kicsi a hőkapacítása, tehát a legkisebb túlterheléstől is pillanatok alatt átmelegszik.

A fogaskerekek akadására végülis csak a harmadik főkeret jelentett megoldást, de más problémák is jelentkeztek. A légtartályokat egyre jobban ki kellett belülről könnyíteni, hogy a futókerekek a kanyarokban ne érintsék őket, és a futópróbák megerősítették azt a tervezési feltételt, hogy a legkisebb ívsugár, amin a mozdony elmegy, az kb. 550mm. 500mm-es sugarú váltóíveken is áthalad, de itt már a futókerekek akadhatnak és a hajtott tengelyek is enyhén szorulhatnak. A viszonylag hosszú mereven vezetett szerkezet miatt a mozdony nem jól tűri a hanyagul lerakott sineket, a "lépcsős" sínösszeköttetéseknél néha kisiklik, különösen ívekben. Érdekes módon a futókerekek, emiket csak a saját súlyuk tart a sínen, nem okoztak problémát. Ez tette azt is lehetővé, hogy utólag, a kész mozdony szétszerelésével a futókerek nyomkarimája is leesztergálásra kerüljön. Ekkor azért, a biztonság kedvéért a futókerekek tengelye fölé ólomsúly lett beragasztva.

A futópróbák másik problémája a rövidzárlatok voltak. Jóllehet a kerékáramszedők és a fékpofák nem okoztak zárlatot, de más helyen akadt nem is egy. Le kellett csiszolni a homokláda tetején lévő NyÁK-lemez oldalát, mert hozzáért a főkerethez és az áramvezető huzalok forrasztásaira is gondot kellett fordítani.

Festés

Az első komoly problémát az okozta, hogy milyen színű volt a Kandó mozdony abban a korszakban, a 30-as évek végén, amit a modell mutat. A Keleti pályaudvarnál álló V40,016-os színe olajzöld, piros díszítő csíkokkal. A háború előtt készült fekete-fehér képeken azonban a mozdonyszekrény sötétebbnek látszik, díszvonalazást pedig egyáltalán vehetünk észre. Ez viszont lehet, hogy csak a fekete-fehér film színérzékenysége miatt van így. Az angol mozdonyenciklopédiában, Hollingworth könyvében a dupla oldalas festmény a mozdonyt feketének mutatja, de ezen a képen jól látható módon több hiba is van (tetőszerelvények elrendezésében és a képen az oldalfal első, keskeny és második normális ablaka helyett egy nagyon széles ablak látható).

A magyar szakértők végülis többé-kevésbé egybehangzóan állították, hogy a Kandó mozdonyok színe ugyanaz volt, mint a 30-as években a személykocsiké, egy nagyon sötét, majdnem fekete olajzöld. Ilyenre kevertem ki a Revell festéket is.

A festéshez a mozdony szét lett szedve, csak a fogaskerekek maradtak a vázban. Ezek le lettek szigetelőszalaggal maszkolva. A mozdonyszekrényről a kapaszkodórudak el lettek távolítva. A tetőn az áramszdők felső része le lett szintén szerelve, valamint a lecsavarozható tetőszerelvények is külön kerültek festésre. A tetőszigetelőket híg Latexoldattal lehetett maszkolni. A festés előtt a festendő részek modellező homokfúvóval le lettek csiszolva. Ez lehetővé tette, hogy az alapozás elmaradjon, mert a festék jól tapad a homokfuvatott rézfelületre.

A festés maga airbrush (légecset?) segítségével történt. Erősen higított matt Revell modellezőfesték került felhasználásra. A tető fehér színe eredeti, félfényes festékből van. Az alváz és a kerekek fekete festékéhez egy csepp fehér lett adagolva, ami a szakirodalom szerint növeli a kontrasztot. A mozdonyszekrény zöldesfeketéje padig ki lett keverve. A rudazat Revell "acél-színnel" lett lefújva. Ez uróbbi némi gondot okozott. A Revell metáll-felületű festékek összetétele ugyanis más, mint a szokásos modellfestékeké, amik egyszerű szintetikus festékek. A metállszínek ugyan higíthatók szintetikus higítóval, de a fújáskor vékony, pókhálószerű szennyeződés keletkezik és száll mindenütt a festés környékén. Végülis nem bizonyult veszélyesnek, el lehetett száradás után nyomtalanul távolítani, de kellemetlen volt vele dolgozni. Egyébként a többi festékkel ellentétben a metáll színek ecsetelve is szép, egyenletes felületet adnak.

A tető a fehér festék száradása után le lett maszkolva és az áramszedők alsó része le lett fújva pirosra. Ugyanebben a munkafázisban lettek az áramszedő felső részek is pirosra fújva. A tetővezetékek szintén ekkor lettek ecsettel pirosra színezve.

Száradás után az áramszedők saruja fényesre lett csiszolva és a tetőszigetelőkről a Latex-gumi egy szike segítségével el lett távolítva. Mielőtt a tetőszerelvények visszakerültek a tetőre, a le nem maszkolt szigetelők zöldre, karok és kapcsolók pirosra lettek ecsettel befestve. A járópallók be lettek pácolva diófa páccal és pillanatragasztóval fel lettek ragasztva a tetőn lévő tartóikra. A kapaszkodórudak színtelen lakkal lettek lefújva és visszaragasztva az ajtók két oldalára. Ablakok készültek vékony műanyag lemezből és epoxival be lettek ragasztva a keretek mögé. Ekkor került be a lámpaházakba is a plexi rúdból esztergált üveg.

A mozdonyt ezután össze kellett szerelni. A tetőről el lett távolítva a maszk és az áramszedők felső része visszakerült a helyére. Rövid bejáratás után a furatokba került festék többé nem akadályozta az áramszedő mozgatását. A tető felkerült a mozdonyházra. Az alvázba vissza lettek rakva a kerékpárok ügyelve arra, hogy a hajtókarcsapok mindnél egy irányba nézzenek. A rudazat is visszakerült a vázba. Egy újabb bejáratás után pedig a mozdonyszekrényt is össze lehetett szerelni a vázzal.

A mozdony 2000 augusztus 9.-én készült el. Fényképezés után dobozba került és utazott a MAVOE kiállítására.

Vissza a Kandó mozdony modell főoldalára