A gáz szállító kocsi modell tervezése

A modell tervezéséhez nem állt rendelkezésre sok információ. A kocsi albumban látható egy fénykép és egy rajz, ami nem igazán részletes.

MÁV gáztartály kocsi modell terv minipic

Mindenesetre fel vannak tüntetve itt a kocsi külső méretei és a tengelyek elhelyezkedése. Ez utóbbi megegyezik a fékbódés Jz kocsi elrendezésével. Nyilván az alváz felépítése is annak felel meg. A cikkek - de a rajz is - leírja a gáztartályok méretét. Ezek alapján már rekonstruálni lehet a kocsit.

A kocsiról az Interneten lehetett fényképeket találni. Emellett még 1934-ben megjelent egy cikk a "Magyar Vasút és Közlekedés" c. kiadványban, amely fényképeket is tartalmazott. A fotók tanulmányozása során lett világos, hogy a legyártott kocsik nem voltak egyformák. Több, különböző tető kialakítást láthatunk, a gázelosztók kivitele sem egységes és voltak kocsik sima oldalú tartályokkal, másokon viszont a tartályok egy gyűrűvel voltak toldva. Végül is azt a kivitelt választottam a modellhez, aminek gyűrű nélküli tartályai és sima, ívelt teteje volt.

Az alváz

Az alváz tervezése viszonylag egyszerű volt, csak a Jz kocsi alvázát kellett lemásolni. Problémát jelentett a kocsi elején a platform. Innét lehetett elérni a gáz töltő csapokat és szerelvényeket.

Ennek kettős korlátja volt - a kettő nem egyforma. A külső tartotta a kézifék orsóját, a belső pedig a gáz töltő szerelvényeket. Ezeket a fényképek alapján lehetett rekonstruálni. Azt is eldöntöttem, hogy az alváz alján található, a gáz kezeléséhez tartozó szerelvényeket nem modellezem. Ezekhez nem állt rendelkezésre semmi információ és a fotókon sem jelennek meg. A padlólemez miatt felülről nem is látszanak.

A kocsik csak kézifékkel rendelkezett, a fényképeken jól láthatóan szabványos, szimmetrikus fékrudazatot használtak.

A tartályok

A tartályok tervezése nehezebb feladat volt. Az igazi kocsikon a tartályok külső átmérője 305mm, aminek H0-ás nagyságban szinte pontosan 3,5mm felel meg. Sajnos nem sikerült ebben a méretben sem műanyag, sem réz csövet fellelni. Műanyag rudat sem sikerült találni ilyen átmérővel. Így az a megoldás maradt, hogy a tartályokat réz rúdból kell elkészíteni. Persze ez azzal jár, hogy a 24 darab, tömör réz rúd tekintélyes súlyt jelent. A rudakkal lehetőség lett volna arra is, hogy a tartályok vége gömbölyűre legyen esztergálva. Ehhez a művelethez viszont vagy egy apró, gömb esztergáló célszerszámra, vagy pedig egy profil-esztergakésre lett volna szükség. Mindkettő komolyabb beruházást és nagyon aprólékos munkát igényelt volna. Így aztán az a döntés született, hogy a gömbölyű tartályvégek 3D nyomtatással készüljenek és rá legyenek ragasztva a rudakra. Annak érdekében, hogy a gömbölyű "sapka" szilárdan a rúd végén maradjon, a rudakba egy furat lett betervezve. Ha a furat mélyebbre készül, az egy kicsit csökkenti a súlyt is.

Szintén a tartály felépítmény része a párnafák csoportja. Ezek vannak a tartályok alatt és között, a bennük található bemélyedések szabják meg a tartályok helyzetét. A párnafák a külső végükön egy szalaggal össze vannak erősítve, így egyfajta "létrát" alkotnak. Ezt a struktúrát érdemes egyben tartani, mert külön-külön a 24 tartállyal kezelhetetlenek lennének, állandóan szétesnének.

A tartály csoport része a csövezés. Ehhez a 0,4mm átmérőjű réz huzal volt az ideális választás. Kérdés volt, hogy a gáz elosztó szerelvény, ami az egy, vastag csövön bejövő gázt a hat tartály oszlop felé szétosztja, vajon az alváz vagy a tartály csoport része legyen-e. Végül az a döntés született, hogy az alvázhoz lesz erősítve, mert ez nagyobb szilárdságot ígért. A tetején a hat csőcsonkba az összeszerelés során kell bedugni a hat csövet.

A tartályok hátsó végén a leeresztő csövek függőlegesen egy-egy ejtőcsőben egyesülnek, ezeknek az alsó vége az alváz furataiba lesz bedugva.

Előre a Modell készítés oldalra

Vissza a Modell oldalra

Vissza a Kezdő oldalra