Az igazi gáztartály kocsi feliratai az alvázra kerültek, hiszen a viszonylag vékony tartályokra nem lehetett volna a feliratokat a szükséges nagyságban felfesteni. Az alvázon a feliratok 3 táblán találhatók, középen egy nagyobb, a kocsi végein egy-egy kisebb látható. A modellen ezek a táblák 0,4mm-es alpakka lemezből készültek és az igazihoz hasonlóan az alsóp peremüket távtartó rudak erősítik az alvázhoz.
Külön gondot jelentett, hogy ezen a kocsin - szokásos teherkocsiktól eltérően - a hossztartó C-profiljának a belsejében a kerékfelfüggesztés környékén függleges merevítő lemezeket láthatunk. Ezek modellezése nem egyszerű, mert a réz profil belsejébe kellett a kis lemezkéket beforrasztani. Úgy készültek, hogy egy hosszabb lemezcsík lett levágva, aminek a vége be lett forrasztva, majd csípőfogóval le lett vágva és a C-profil élével egy magasságba reszelve.
Az alváz végére el kellett készíteni a peron kapaszkodó rúdjait.
A külső kapaszkodó 1x1mm-es réz, L-profilból készült.
Erre jött rá a két oldalon a feljáró kapaszkodója,
ami 0,4mm-es rézhuzalból készült.
A belső kapaszkodó 0,4mm-es alpakka huzalból készült.
A hajlításánál pontosan be kellett tartani a formát,
mert a szimmetrikus szerkezet minden mérethibát
a szemlélő számára jól láthatóan megjelenít.
A belső kapaszkodó egy-egy hüvellyel befogadja
azokat a hátrafelé tartó vízszintes rudakat,
amelyek a gáz elosztót tartják.
Ezek ekkor még csak az elejükön voltak beerősítve,
a hatsó végük a levegőben lógott.
Ezt csak a tartály csoport felrakása után fogja a párnafa furata rögzíteni.
A peronokhoz oldalról lépcső vezet.
Ez ugyanúgy készült, mint a korábbi teherkocsik és személykocsik lépcsője.
Ellentétben a személykocsikkal, amelyek három fokú lépcsővel rendelkeznek,
itt csak két fokú a lépcső.
A lépcsők tartórúdjai az alváz hossztartójába lettek beforrasztva.
A belső, nem látható végük le is lett hajlítva,
hogy a beforrasztás nagyobb felületen történjen.
Az alsó végüket vízszintesre kell hajlítani,
mégpedig pontosan ugyanabban a magasságban,
hiszen a lépcsőfokoknak vízszintesen kell állniuk.
Ehhez tett jó szolgálatot a réz profilból készült beállító sablon.
Ez egyébként már az utolsó személykocsiknál is felhasználásra került.
Az alvázra kerülő töltő-gázelosztó szerelvény modellezése nehéz feladat volt.
Az apró, 1,2x1mm-es keresztmetszetű réz rúdba 6db, ø0,8mm-es furat került.
Ebbe kellett a gázcsapokat modellező, ø0,8mm-es csövecskéket beforrasztani.
Mivel igen közel voltak egymáshoz,
még hűteni sem lehetett a már összeforrasztott alkatrészeket.
A következő feladat a szerelvény tartó konzolok felforrasztása volt.
Ehhez egy sablon készült.
Egy NyÁK alaplemezbe a vízszintes tartórudak távolságában (10,0mm)
egy-egy furatba bekerült egy-egy tüske.
Ezekre lettek ráfűzve az előre kialakított konzolok,
amik így biztosan helyes távolságra kerültek.
Így lehetett az egész szerelvényt összeforrasztani,
de ez esetben az egyik végének a forrasztása közben
a másik végét egy odaszorított, nedves vattadarab hűtötte,
nehogy szétessen a már összeforrasztott alkatrész.
Legvégül az a hajlított cső készült el,
ami a gázelosztó közös gázellátását szolgálja.
Ez egy ø0,8mm-es rézhuzalból készült,
a bonyolult formája miatt több kísérlet is kellett,
amíg a megfelelő íveket sikerült eltalálni.
Ez is a többi forrasztás hűtése mellett került fel az elosztóra
Végül az elosztó fel lett fűzve a vízszintes konzolokra,
a közös cső belekerült a korábban elkészített alváz furatba
és be lettek forrasztva.
Így már elég szilárdul tartják egymást a vízszintes konzol huzaljaival.
Az utolsó feladat a vázon a ferde merevítő rudak alsó végének a kialakítása volt. Nem lehet a hosszú rudakat előre beerősíteni, mert akkor a tartály-szerelvényt nem lehetne később felrakni az alvázra. Ezért csak az alsó végük került az alvázra, rajta a feszítőhüvelyt modellező csövecskével. Ennek az üres, felső végébe lehet majd a kocsi összeszerelése után berakni a ferde huzalokat.
Ez az oldal 2024 április 24.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János