Fedett teherkocsik tették ki a MÁV teherkocsi parkjának a nagy részét. 1918-ban közel 40'000 darab volt belőlük. Ezeknek egy kis hányada nagy térfogatú áru szállítására alkalmas trapéz forma tetejű Gh és kerek tetejű Gp kocsi volt, sőt volt egy pár 4-tengelyes kocsi is. De ezek együttvéve sem voltak pár ezernél többen. Tehát a szokásos G-kocsik tették ki az állomány messze több, mint 90%-át.
Ilyen kocsikat a vasutazás kezdete óta állítottak forgalomba, főleg darabáru szállítására. Akkoriban nem elhanyagolható volt a katonai szerepe sem, hiszen mind embereket, mind lovakat szállítottak ilyen kocsikkal. Jóllehet a szarvasmarhák szállítására állt rendelkezésre kifejezetten erre a célra készült kocsi, de ha ez nem volt kéznél, a marhákat is G-kocsival szállították.
Már a viszonylag korai fedett teherkocsikat is vas alvázzal készítették, de a felépítménye teljesen fából készült. Annak érdekében, hogy a felépítmény kellően szilárd legyen, a fa felépítmény kettős lécezéssel készült. A külső burkolat függőleges lécekből, a belső pedig 45 fokban ferde, diagonális lécezéssel. A két burkolat sűrűn egymáshoz volt erősítve, ez egy meglehetősen szilárd felépítményt eredményezett. Ezek a kocsik, akkoriban Gr típuskéntsokáig voltak forgalomban, a régi képen ilyeneket láthatunk a közelebbi vágányon, az első és a negyedik kocsik. Mivel a kép 1906 után készült, ezek a kocsik akkor már legalább 16 évesek voltak.
Az 1880-as évek végén áttértek a vassal megerősített felépítményű kocsira. Ezek a kocsiszekrény sarkain 70x70mm-es L-vasból erősítéseket kaptak, a kocsi homlokfalán 2-2, az oldalfalakon pedig 3-3 függőleges vasprofilt. Ez utóbbiak 70x80mm-es U-profilok voltak. A falak itt már csak egy rétegű faburkolatot kaptak, a 120mm széles faléceket vízszintesen szerelték fel a vas tartóelemekre. Csak a tolóajtók maradtak függőleges lécezésűek.
A kocsikat kezdetben ugyanúgy, mint a régebbi faszekrényes kivitelt, 3,7m tengelytávolsággal és 7,2m szekrényhosszal készítették. Az 1890-es évek elején azonban módosítottak a konstrukción, a tengelytáv 4m-re, a szekrényhossz pedig 7,5m-re nőtt. A kocsitípus a Grn sorozatmegjelölést kapta. Két alapkivitelben készült, a többség fék nélkül, egy részük pedig kézifékkel. A fékállás a kocsi egyik végén volt, ahol a kocsi alváza kinyúlt a kocsiszekrény alól, egy kis peront alkotott, a tető pedig kinyúlt a peron fölé. Más védelme nem volt a fékezőnek.
1915-től alapvetően változtattak az alváz konstrukcióján. A tengelytáv 5m-re nőtt a többi fő méret változatlanul hagyásával, ez lett a Grnh sorozat. A ferde hossztartók helyett középen két párhuzamos hossztartót építettek be, csak a váz végénél, a mellgerenda merevítésehez alkalmaztak két-két ferde rudat. Ez az elrendezés akkor már nem volt új, a hosszú Jkh kocsikon ilyet találunk már 1901 óta.
A kocsi felépítménye viszont gyakorlatilag nem változott. Kivétel csak a fékes kivitel, mert ott a korábbi fedett peron helyett egy zárt fékbódé került a kocsi végébe, és ezzel együtt a kocsi teteje már nem nyúlt ki a fékállás fölé.
Volt a G-kocsiknak egy másik változata is, a Gsn kocsi, amit sebesültek szállítására is lehetett használni. Ez a kocsi kivitelében hasonló volt a Grn kocsihoz, de a tolóajtajain két-két ablak volt, valószínüleg rácsozva, és a homlokfalain a középső szekcióban egy-egy ajtót találhatunk.
A G-kocsikból nagy számban gyártottak az első Világháború alatt is. A gyártás folytatódott a háború után, egészen 1926-ig. Akkor egy pár évig nem gyártották ezt a típust, majd a Gazdasági Világválság alatt szinte teljesen leállt a kocsik beszerzése. Utána pedig már korszerűbb fedett kocsik gyártásába kezdtek.
A régi rövid fedett kocsikat az 1920-as évek elején átszámozták és a sorozatjel egységesen "G" lett, különbséget csak a pályaszám-csoport mutat. Azóta beszélhetünk egységesen G-kocsikról.
Vissza a G-kocsi projekt főoldalára
Ez az oldal 2005 január 23.-án lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János
