A két tengelyű személykocsi modellek készítése, 3. rész

A tető

A tetőről rögtön a projekt elején világos volt, hogy szokványos módszerekkel nem készíthető el kielégítő minőségben. A tető középső része ugyan elvileg meghajlítható lemezből, bár a hasonló teherkocsi tetőkkel szemben ezeknek nem kis hajlású körív a keresztmetszete, hanem leginkább ellipszis. Tehát már azt is csak igen nehezen lehetett volna pontosan meghajlítani. A tető végei azonban, amelyek a peronok fölött vannak, még ennél is bonyolultabb formájúak. Ezek ugyanis két oldalt ívesen behajlanak, egyes típusoknál pedig a kocsi vége felé ívesen le is hajlik. Ezt lemezből képtelenség elkészíteni. Egy másik módszer lett volna tömör anyagból, pl. fából vagy műanyagból kifaragni, kireszelni. Kézzel ez a munka kilátástalan, hiszen nagyon pontosan kell végezni. Ha a tető két oldala nem szimmetrikus, az szabad szemmel is rögtön észrevehető. Talán CNC marógéppel el lehetne készíteni, de a tömör tető nagyon nehéz lenne. Vagyis belül is ki kellene a marógéppel könnyíteni, egy vékony héjat készíteni, amolyan teknővájó módszerrel.

Ehelyett egy modern eljárás, a 3D nyomtatás egyszerűbbnek ígérkezett. Ma már több cég is elkészíti az általunk megtervezett tárgyakat, igaz, nem kifejezetten olcsón. Emiatt először csak a tető végeit terveztem ezzel a módszerrel legyártatni. A biztonság kedvéért azonban elkészítettem a középső rész modelljét is, ez a gömbölyű végekhez képest sokkal egyszerűbb munka volt. Mindehhez meg kellett tanulni a 3D modellezés alapjait, a felületek kiszámolásához programokat írtam, kiismertem az ebben a technológiában használatos számítógépes eljárásokat és adat formátumokat. Sok hónapos munka volt ez is.

Az első tető 3 darabja a "prototípushoz" készült el. Epoxival lett összeragasztva a három darab és ekkor jöttek elő a problémák is. Az illeszkedő felületek ugyanis pár tized milliméterrel eltértek. Az összeigazítás fáradságos munka volt. A "nyomtatott műanyag" ugyanis valójában nem nagyon kemény, de nehezen reszelhető. Elcsúszik rajta a reszelő. Késsel, szikével jól vágható, de a kézzel vágás nem egy pontos technológia, félő, hogy a kés megszalad és az ember túl sokat vág le. Emellett az összeragasztás után is maradtak apró rések, amiket epoxival lehetett kitölteni és simára reszelni.

Ráadásul az időközben beszerzett fényképekből az is kiderült, hogy a VIIIS jellegű kocsik tetejének más vége van, mint amit terveztem. A prototípus kocsi már így maradt, de a többi kocsihoz új tetőket terveztem. Ezek már egy darabból készültek és az anyagvastagságot is csökkentettem 1,6mm-ről 1,2mm-re. Az anyag eléggé szívós, de az is tény, hogy az 1,2mm-es tetőt igen könnyen lehet deformálni, meghajlik bármilyen irányban.

A "nyomtatott" tető felülete nem teljesen síma. Miután reszelni nemigen sikerült, ezt ki sem lehet javítani. De sebaj, az igazi kocsik festett vászon tetőborítása sem volt síma! Ezért a tetőket csak lefestettem.

A kocsik tetején jól láthatók a gázlámpák kúpjai. Ezek a fülkék közepén voltak, itt ki kellett fúrni a tetőket. A kúpok rézből lettek kiesztergálva, ugyancsak rézből esztergálva készültek az VB jellegű kocsi tetőszellőzői. Ez utobbiak két darabból lettek összeforrasztva és a tető furataiba epoxival beragasztva.

A gázvezeték is a tetőre került. Ez vékony, 0,4mm-es réz huzalból van, de levehetőre készült, hogy feketére lehessen festeni. Ha már felkerült a tetőre, képtelenség befesteni úgy, hogy a tetőt ne kenjük össze. Sajnos ez csak akkor jutott az eszembe, amikor a prototípusra már felragasztottam a gázvezetéket. Így aztán ezen az egy kocsin a tetővel együtt szürke lett a vezeték is.

Előre a kocsi modell készítés 4. oldalára

Vissza a Modell Oldalra

Vissza a Kezdő Oldalra