A modellek teljesen szét lettek szedve. Az alapozáshoz semmi nem lett kimaszkolva, hiszen nem marad semmmi festetlenül. Az alapozás Weinert fém-alapozóval történt, kivéve a tetőt, ami nem kapott alapozást. A tető két réteg RAL 9003-as fehér festékkel lett befújva.
A kocsiszekrény festése bonyolult volt, mert maga a kocsiszekrény feketés-zöld színt kapott, de a vele összeépített peron fekete lett. Először a kocsiszekrény lett befújva. Ehhez a peron alkatrészei alufólia segítségével nagyjából ki lettek takarva. Ennek csak az volt a célja, hogy a peron vékony rúdjai, rácsai ne kapjanak túl vastag festékréteget. A süllyesztett, nagyon vékony ablakkeretek réz-színűek maradtak. Nem lettek kimaszkolva, hanem mind az alapozás, mind pedig a fedőfestés után a festék egy szikével óvatosan le lett vakarva.
Ezután hosszabb szünet következett,
hogy a kocsiszekrény festése kellően megszáradjon.
A peron fekete festéséhez ugyanis ki kellett takarni a zöld kocsiszekrényt.
Ez nem igazi maszkolás, hiszen nem egy felületre kerül a két szín,
csak a festék átjutását kellett megakadályozni.
Ehhez a kocsiszekrény papírral körben be lett burkolva.
A homlokfalakat több kisebb papírcsíkkal kellett lefedni.
Ragasztószalag-csíkokkal lett biztosítva,
hogy a réseken keresztül se jusson be fekete festék a kocsiszekrényre.
A feketével alaposan le kellett fújni a peront,
a legnehezebb feladat itt a belső részek festése volt,
hiszen belülről, a kocsiszekrény felől nem lehetett fújni.
A peronok után az alváz és annak összes alkatrésze be lett festve feketére.
A festékszórás után a festést még ki kellett igazítani. Ez mindenképpen szükséges volt a peron fekete padlólemezének és a zöld homlokzatnak a találkozásánál, ahol a kitakarás nem lehetett tökéletes. Ez a retusálás egy nagyon vékony ecsettel történt.
Mivel a kocsiszekrény hosszú, a 2.Vh. előtt érvényes szabályzat értelmében
a pályaszám a kocsioldal mindkét végén fel volt tűntetve.
Az alváz hossztartójára is felkerültek az apró feliratok.
Ezután az egész modell le lett színtelen lakkal fújva,
ami a festést és a feliratokat védi.
Csak a lakk megszáradása után lehetett az ablaküvegeket beragasztani.
Ezek viszonylag vastag, átlátszó lapok műanyagból,
amilyenbe a kisebb tárgyakat csomagolják.
A vécéablakok természetesen matt műanyagból készültek.
Ragasztani csak epoxival szabad,
mert a pillanatragasztó matt foltokat okozhat az ablakon.
A kocsiszekrény nem igényelt semmilyen szerelést. A peron mozgó ajtói nem lettek a festéshez kiszerelve, hanem a festékszórás után, még a teljes száradás előtt meg lettek mozgatva. Így nem tudott a pántokon a festék megszáradni, megakadályozni az ajtók mozgását.
A modell összeszerelése nem nehéz.
A tetőt fel kell csavarozni a kocsiszekrényre,
utána a kocsiszekrényt az alvázra.
Itt csak arra kell vigyázni,
hogy a kapaszkodók bekerüljenek a nekik készült lyukakba
és a szerelés közben ne karcolják össze a lépcsőket.
Vissza a Bn és Cn sorozatú személykocsi kezdőoldalra
Ez az oldal 2021 március 25.-én lett utoljára megváltoztatva.
© Erő János