A kit, ahogy a dobozban volt.
A tető és a padlólap fából van,
az oldalak préselt nikkelezett vaslemezből,
a homlokoldalak és egyéb tartozékok fehérfém öntvények.
A kocsi "doboza" az összeragasztás után.
A sok különféle alapanyag miatt a ragasztás volt
az egyetlen szóbajöhető összeépítési módszer.
A test alulról.
A hosszmerevítők is fából vannak. Festés után ez nem látszik.
A kocsi itt már a saját kerekén gurul.
A tető végét csiszológéppel kellett a végleges formára lekerekíteni.
A kocsi egy másik nézőpontból.
A forgóváz oldalak fehérfém öntvények,
de nagyon komolyan át kellett őket dolgozni.
Nemcsak a sorját kellett leszedni,
de a nyílásokat is kifúrni és méretre reszelni.
A kocsi másik oldala.
A kocsi homlokfalának az ajtaját
nem találtam meg a kit alkatrészei között.
Így aztán készítettem egy ajtót rézlemezből
és beragasztottam a helyére.
Csak később hívta fel egy amerikai barátom a figyelmemet arra,
hogy az amerikai személykocsik homlokoldalán
régen egyáltalán nem volt ajtó, csak egy rács.
A peron oldalajtajaiban sem volt ablaküveg.
Vagyis valójában "félig nyitott peron" volt.
Az elkészült, befestett kocsi.
A festék alatt nem is látszik, milyen változatos anyagokból épült!
A kocsi másik vége.
Sajnos a berendezést már nem készítettem el.
A kilátó peronos vége a másik oldalról.
A festés matt művészfestékből lett kikeverve.
A kilátó peron közelebbről.
A matricák. Sajnos nem jól sikerültek.
Itt is lehet látni, hogy vizes matricát nem szabad matt festett felületre felrakni.
Hiába festettem le többször is matt lakkal,
a matrica nem tapad folytonosan a felületre.
Vissza a Kezdő Oldalra
Ez az oldal 2004 december 15.-én lett utóljára megváltoztatva.
© Erő János