Festés a légecsettel
Előkészületek
Amikor a modellt minden tekintetben alaposan előkészítettük,
a festődobozt felállítottuk, a kompressszort beindítottuk és
a festéket kikevertük, a gumikesztyűt felhúztuk, hozzákezdhetünk a festéshez.
Először próbafújással ellenőrizzük,
hogy a festék színe és sűrűsége megfelel-e.
Ehhez fújjunk egy pár foltot egy papírlapra.
Ne felejtsük el, hogy a szín tekintetében ez a próba csak hozzávetőleges,
hiszen a festék színe a fehér papírlapon világosabb lehet,
mint a sötétebb alapszínű modellen.
A próbafújással a festékszelep nyílását is beállítjuk.
A kompresszor nyomása a festék fajtájától függ.
A szintetikus festékekhez kisebb,
kb. 1,5-2bar-os légnyomást kell beállítanunk,
a vizes higítású festékek ennél nagyobb,
2-2,5bar-os légnyomást igényelnek.
Ha alkoholt is kevertünk a vizes bázisú festékhez,
inkább az alsó határérték az irányadó,
míg tiszta desztillált vizes higítás esetén inkább a felső.
A próbafújással a beállított nyomás helyességét is ellenőrizzük.
A túl kis nyomás nagyobb cseppeket eredményez és "nedvesen" fest.
Egyszeres működtetésű légecsetnél,
ahol a festéktartály alul helyezkedik el az is előfordulhat,
hogy a festéket fel sem tudja szívni
- bár ennek a jelenségnek leggyakrabban a túl sűrű festék az oka.
Ha viszont túl nagy a nyomás,
a festék túlságosan szétporlad és permet helyett
festékködöt fúj ki a légecset.
Ennek nagy része nem tapad rá a felületre, hanem eláramlik mellette.
Ezt könnyen észrevehetjük abból, hogy hiába fújjuk a felületet,
nem szineződik.
Elhelyezés
A festendő modellt a festéshez valamilyen módon tartani kell.
Rendszerint nem csak körös-körben akarjuk fújni, de alulról és felülről is.
Én a magam részéről először körbefestem alulról, aztán felülről.
Ez a sorrend azért előnyös, mert a második menetben a már festett modellt,
alkatrészt kell elhelyezni, ami az aljánál általában egyszerűbb,
mint a már festett tetejére lerakni.
A modellt lerakhatjuk egy forgatható alapra,
akár csak egy kis fadarabra, amit aztán kézzel forgatunk.
A második menetben persze úgy kell alátámasztani,
hogy a már festett alsó pereme ne érjen az alaphoz.
A másik módszer az lehet, ha a modellt, alkatrészt a festés során kézben tartjuk.
Mivel ilyenkor a festék mindenfelé szóródik,
tanácsos ehhez gumikesztyűt hordani.
A megoldás nem ideális, mert egyrészt a festés hosszabb ideig is tarthat,
a kezünk megmerevedik a tartás közben,
másrészt nem tudjuk a kezünket 360 fokban megfordítani,
tehát valamikor fogást is kell váltanunk.
Láttam olyan megoldást is, ahol kifejezetten "kasztnik" festéséhez egy nagyobb,
rugós facsipeszt használtak, amit a rugó kifelé szorított, ezt rakták a doboz belsejébe.
Festék fújás
A legtöbb légecsetet vagy vízszintesen,
vagy enyhén lefelé irányítva kell munka közben tartani.
Jó, ha az elejétől fogva hozzászokunk ahhoz
- még kétszeres működtetésű légecset használata mellett is -,
hogy a gomb megnyomása pillanatában sohasem irányítsuk a légecsetet a modell felé.
Így kerülhetjük el azt, hogyha a légecset kifröcsköl,
akkor a cseppek a modellre kerüljenek.
Nagyobb sima felületet az ábrán enyhén eltúlzott mértékben látható egyenletes,
egymással párhuzamos mozdulatokkal először egyik irány mentén majd rá keresztbe fújjuk le.
Arra ügyeljünk, hogy az irányváltás a modell mellett történjék,
hiszen ebben a pillanatban lelassul a kezünk mozgása
és itt nagyobb mennyiséget szórnánk ki.
A légecsetet kb. 15-20cm távolságban kell a felülettől tartani.
Bizonyos helyzetekben elkerülhetetlen a "közel fújás",
amikor csak 8-10cm távolságból fújunk.
Ezt bizonyos festékek jobban tűrik, mások kevésbé.
Ha híg a festék, megfolyásra hajlamos,
legyünk nagyon óvatosak a közeli festésnél,
mert ilyenkor folyik meg a kegkönnyebben.
Ha az első festés során nem lett teljesen egyenletes a felület,
az alap itt-ott átüt, nem kell különösebben törődnünk vele.
A következő rétegnél mindezt korrigálhatjuk.
Nehezebb feladat az összetett modellfelületek festése.
Ilyenkor nem dolgozhatunk a fent leírt nyugodt módszerességgel.
A görbült felületeket a kezünkkel követni kell,
a modellt alkalomadtán a másik kezünkkel fel kell venni
és az egyes részleteit a légecsettel szembe forgatni.
A legnehezebb dolgunk a belső sarkokkal van.
Bármilyen irányból fújunk beléjük a légecsettel,
a festék szabályosan "visszafúj" és ami a legrosszabb,
a sarokban felhalmozódik a festék.
Ezért fontos az, amiről a modell szétszedésénél szó volt,
hogy lehetőleg az ilyen sarkokat szedjük szét festés előtt.
Ha ez semmiképpen nem lehetséges, akkor a legtöbb,
amit tehetünk, hogy a belső sarkokat óvatosan,
kevés festék felhasználásával több irányból fújjuk úgy,
hogy egy-egy fújási irány egy-egy lappal majdnem párhuzamos.
Így van arra esélyünk, hogy a levegő nem szemben,
hanem a harmadik él mentén oldalt távozik és a festék a sarokban nem rakódik le.
Az apró részletek festéséhez a festék mennyiségét kisebbre állítsuk be.
Ezt a kétszeres működtetésű légecseten egyszerűen úgy érjük el,
hogy a gombot kevésbé húzzuk hátra.
Ha attól tartunk, hogy festés közben erre nem tudunk
folyamatosan odafigyelni és esetleg túladagoljuk a festéket,
akkor a tű szorítócsavarjával fixen is behatárolhatjuk a festék adagolást.
Egyszeres működtetésű légecsetnél a szabályozócsavarral állíthatjuk ezt be,
többszörös próbafújással ellenőrízve, hogy elértük-e a kívánt eredményt.
A festés befejezése
A lefestett alkatrészeket azonnal tegyük be egy dobozba és fedjük le.
A por ugyanis ilyenkor ragad bele a friss festékbe.
Egy pár perccel később ez már nem következik be, mert a festék hamar szárad.
Ha egy színnel végeztünk és másik színre festendő
alkatrészekkel akarjuk folytatni,
mossuk ki a légecsetetm nehogy a benne maradt
festék elszínezze a következő színt.
A festés végeztével pedig azonnal lássunk hozzá a légecset kitisztításának.
Ez az oldal 2015 január 17.-én lett utóljára megváltoztatva
© Erő János